Battonya Békés megyében, a Békés-Csanádi löszhát déli részén fekszik. A települést a Maros északi fattyúága, a Száraz-ér szeli ketté, amely északnyugat felé kanyarogva hagyja el a város határát. A kedvező földrajzi adottságok következtében a város környéke régészeti leletekben nagyon gazdag: a közigazgatási területén belüli terepbejárások és feltárások során több mint háromszáz lelőhelyet azonosítottak a neolitikumtól a késő középkorig.
A település neve 1340-ben bukkan fel először az írott forrásokban: a kalocsai káptalan oklevelében jelenti I. Károly királynak, hogy kanonoktársuk, János jelenlétében Balachi Sebestyén királyi ember Bothanyaeghaza nevű birtokot szintén a Becse-Gergely nemzetségbeli Bechei (Becsei) Imre fiának, Tuteusnak (Töttös) iktatta örök birtoklásul. A középkor folyamán a település birtokosai többször változtak. A 17. században Csanád vármegyében jelentős demográfiai és etnikai változások történtek: falvak néptelenedtek, majd pusztultak el; a magyar lakosság száma csökkent és ezzel együtt megnőtt a más etnikumú lakosság aránya. 1647-ben Széll Mihály birtokos feljegyzésében Battonya már szerb faluként szerepel. Nem meglepő tehát, hogy a város legrégebbi középülete az 1778-79-ben épült szerb ortodox templom. Ebben az időben vált a város három nemzetiségűvé, hiszen a mai napig magyarok, szerbek és románok lakják.
A török kor utáni szabálytalan utcahálózatot 1808-ban bécsi hadmérnökök munkája nyomán egyenes, sakktáblaszerű utcahálózat váltotta fel, ami által Battonya a mai napig magán viseli az osztrák precizitás jegyeit. I. Ferdinánd osztrák császár 1837. szeptember 21-én keltezett oklevelében Battonya mezővárosi rangot nyert el, majd 1886 után ennek a közigazgatási formának a megszűnése után nagyközségi rangot kapott. A település leglátványosabb fejlődését a dualizmus korában érte el. Felépült az első katolikus templom, a görögkeleti román ortodox templom, a református templom, a Korona Szálló, a postahivatal, a községháza, a zsinagóga, a vasútállomás és az üzletsorok a település központjában.
1910-ben Battonya 13.011 fő lakossal Csanád vármegye második legnépesebb helysége volt, ahol gőzmalmok, téglagyárak, szikvízgyárak, dohánybeváltó hivatal, adóhivatal, pénzügyőrség, csendőrség, járásbíróság, takarékpénztár, sőt helyi nyomdák is működtek. Ekkor épült a város egyik szimbolikus jelképe, a városháza tűztornya is. A kor haladó igényeinek megfelelően a korábbi egyházi, majd elemi népiskolák után a polgári fiú- és lányiskola is megnyitotta kapuit 1912-ben. A középfokú oktatás tekintetében is jelentős eredményt ért el a település, hiszen 1947-ben itt alapították Csanád vármegye második gimnáziumát. 1950-ben a megyerendezéskor Battonyát Békés megyéhez csatolták és elvesztette járási székhely pozícióját is, ami jelentős érvágás volt a község életében. Battonya 1989. március 1-jén nyerte vissza az egy évszázaddal ezelőtt elveszített városi rangját.
A településen jelenleg működő intézmények: Városellátó Szervezet, Városi Művelődési Központ és Könyvtár, Molnár-C. Pál Emlékház, Egészségügyi és Szociális Ellátó Szervezet, Mikes Kelemen Katolikus Gimnázium Szakgimnázium Általános Iskola és Óvoda, Két Tanítási Nyelvű Szerb Általános Iskola és Óvoda, Magdu Lucian Román Általános Iskola és Óvoda, továbbá több mint húsz bejegyzett civil szervezet is tevékenykedik a településen. A városban termálvizes strandfürdő, három étterem és panzió várja az idelátogató vendégeket.
Battonya város vezetősége az elmúlt évtizedekben a romániai Pécskával és Lippával, illetve a szerbiai Belcsénnyel alakított ki testvérvárosi kapcsolatot.
A 20. század politikai és gazdasági eseményei nem kedveztek a település fejlődésének és az egykor 13.000 lelket számláló lakossága napjainkban csupán 6000 fő, de Battonya egykori fényére és tekintélyére még ma is emlékeztetnek a városközpontban látható patinás épületek.
A település weboldala: https://www.battonya.hu/